Az a tiszta gongütés a zűrzavaros perceinkben , oly merészen zavarja a csöndet , mikor hallgatnám beszéded csak akkor üt keményen , s te kinyílt szemmel hallgatod nem tudom a kakukkot , vagy a fűt -fát ígéreted, de én hallgatnám a szavad s mintha másvilági életben lennél nincs semmi szólni valód . Kínos ölelésünkben kapott el a gong tisztasága de azóta zavaros lett minden körülöttünk , az óra is megállt én pedig fel s alá járok átsuhan a fájó gondolat , hogy nem kaplak meg soha és szólni sem merek várom az óra akadozó gongját s titkon rád nézek futón , kezed összefogva ernyedten öledben pihen érzéketlen./W.B./ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése