A csönd pillanatában-----Vilhelem Margareta

Ha csak egy kicsit is hittem volna,
hogy ma van ,de holnap nincs
percek,napok kegyelmes ura
sejtelemmel körbefogva
átlátszó érzelmekkel ,
még akkor is szerettem volna
késő őszi nyálkás légben
kezeddel babrálni a múltban

Zavarosan tűnik lengő szélben
minden mi szép és tiszta
zuhan örökre szenvedéllyel
felesleges újra érezni ,
ha nincs annak semmi titka ,
félreértett rebbenések
kocognak tarkán szemem előtt
s úgy fáj a bizonytalanság
hogy lehet nem is voltam elég.

Ma már biztosan állunk a létben
félreértés nem kenyerünk,
kis burjánok nőnek szemközt ,
s nem kérünk egymástól semmit
önünk sorsa a rend egyenlete
kitárom lakattal zárt szívem burkát
csendben , nem kér semmit vérengzöen
biztos világban csend lett helyem ,
s varázslattal alkonyra intem
győztesen új utamon gondolkozva./W.B./