Szerelmünk emlékére---Vilhelem Margareta

Tiéd voltam ,de elvesztettél
bennem mérted összes kincsed
de büszke szíved csak kérkedett
hol fent- hol lent lengett szerelmed
suhogó lángként elszállt a széllel

ha félszegen is de türtőztetve
a percek lenge ütemére
babonás buta vezekelésben
kegyetlen a fájó gondok nyoma
s úgy nyomja érthetetlen szívem
a miért csak ártatlan kérelem



s nesztelen töprengésemben
zűrzavaromban beléd fogózom,
megszokásként szabadon ,
de nehéz teherként hordozol
a már kisírt szerelmünk ívén .
bú szememnek kékes árnyékában ,

de harcot vívunk egymás ellen
kétely burjánzik rég szívünkben
arcomon sápadt mosoly remeg
karomat elhúzom nem ártók neked
de szenvedni látsz a napsütésben./W.B./