Csak merészen---Vilhelem Margaret

Fájó gyötrő kínok között
borult elmém füstölög ,
lázban szenved gyenge testem ,
kikerekedett holdat nézek
fáradt ajkamon nincs szó
csak az agy mi gondolkozó,
szemet -szemért ajándékként
túlbuzgó lángoló elmével
úgy várom csurranjon a élet
sután élénküljön vesztem
mert vakok is ítélkezhetnek.

Hibátlan az eszmém érve
lehet lesben álltam érte ,
s töretlen mit adni tudok
kimerített a fájdalom,
görcsösen szorítom öklöm ,
de már mindegy ,elhelyeztem
testem titkos zugába ,
s várom haladjon a menet
s ha fordulóban győztes leszek
szorongva ébresztem kedvem
leszek majd mi visszabillent
a borult elmék szóvivöje,/W.B.