Életúton-----Vilhelem Margareta--

Ma még éberen szaladunk telt reménnyel
markunkban szorítjuk csalódásaink,
füstölgő áldozatként égő lehelettel
és felsikoltva magunkat találjuk.

Mindent odaadtunk mezítelen vággyal
tömjén füstös lelkünkből csúfsággal 
kihasadó harmatos szellő ölelésében
új gyökereket keresünk szabállyal.

Az új Világ ijesztő gyorsaságában
lassulunk napról napra,törékenyen
nem marad semmi csak gyötrelem
és az áldás hogy ennyi is lehetett .


S vad bátorsággal mérjük érveink
felolvadó mámoros boldogsággal,
bár érthetetlenek lettek nyögéseink,
de minden sóhajtásunk egy türelem.

Ma meg csordogál tisztán a patak,
párolog illatos aromát fennkölten
de a holnapunk zavart vizeknek átka,
s varjak sokasága károg fejünk felett ./W.B./