Magányos ház körül matatok rég
szűkül az alkonyat egyre körülöttem
a hűség mint őrködés bűne sajog ,
szerelmet őriz csendben mi fájni fog.
Mert meg maradt minden odabenn
mit adtam és elvenni akarok tőled
és minden szó amit rebegtem neked
hiú kecsegtetés volt egy férfi vállon .
Szememben nem ragyog tündöklés ,
csak ülök és várom a régi mosolyod
biztatom magam könnyek területén
míg ülök mosolyommal rád gondolok.
Tükörben nézem arcom ,érzem fáradok
hisz úgy telnek órák, percek s napok ,
amíg a szeretet vágya elér hozzád távol
menekül tőlem vágyam ,futószalagon .
Majd ha kijutunk e bűvös szobából
mely reánk csapta az ajtó sarkot
akkor tiéd lesz sóvárgó vágyam virága
tiéd lesz szívem derűs kivirágzása.
Ünnep lesz minden perc teveled
érzem messziről békés kegyelmed ,
jó így ülve végig gondolni mindent
a csendben,ahonnan áldott szeretet cseng. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése