Egyszerű élet--Vilhelem Margareta

Az élet egyszerű és egyforma
újéven ez a végső benyomásom
kopog halványan ablakom vázára
mint ha eső verné nyomorúságom.

Várni kell míg kínálkozik alkalom
várni azt mit kaphatok , vagy adok
s nap végén mikor magamra nézek
ugyanazt látom s halkan mormogok.

Voltak édes napjaim néhányszor
most mikor visszanézek sokszor
mielőtt felgyújtanám a villanyom
magamba látok ,de szívem zavaros .

Gondolom más is így van mint én
egymást váltogatja a fehért a sötét
egy világban ravaszul keringőzünk
követelőzve a csábos lehetetlenért.

Türelem, félelem vezeti utunkat
szeretet ,szánalom közben elmúlt
marad a félelem kitöltve két karunk
meglepődve elfelejtjük merre tartunk. [W.B.]