A kávéházban---Vilhelem Margareta

Kávézóban ketten asztal köre ülve
keserűen magyarázkodunk egyre
annak módja s rendje szerint végre
vitánkban egymást rendre intve.

Verejtékezünk együtt önfeledten
karcsú ujjamat egyre feled bökve
néhai számadásnak ténylegességére
megfelel a kávé illatos keserűsége.


Nincs okunk szégyellni történteket
üres hotel szoba penészes illatában
erényeink rég a véghatár szűkében
két magány között seprik ajádékuk.

Miközben a rosszból a jóság kikelne 
gyarlóságaink biztatnak serényen ,
tekintetünk nyugszik elnehezedve
kávéscsészénk nyomtalan peremére.

Néha elfajulnak apró incselkedések
túlesnek a modortalan képzeletbe ,
tűzzel játszódva fényben derengnek
                  szerencsétlen percek időigényesen.       [W.B.]