Barátaim emlékére--Vilhhelem Margareta

Szilveszter éjjelen eszembe jutottak
barátaim akikkel együtt szórakoztam
akik ,már nincsenek közelemben végleg
más utat választottak a megélhetésre .

Néha teljes fényben látom barátaim
de idegenek lettek tőlem oly ,messze
szétszórtan élnek, lassan eltűnőben
csak arcukat szokta meg tekintetem.

Szavaik tűnőben ,kacajuk feledésben
egy- egy levél ködön keresztül meglep
s oly furcsán érzem magam egyszerre
hogy emlékükben ott vagyok néha élőben.

Szememben langyos halovány könnyek
arcomon a bánat ,de ne ijedjetek meg ,
széthorzsolt életem egy álmon révedezik
hogy valaha összefutunk kisírva bánatunk .

Latom magam előtt,integetve jönnek
kitárt kapumon a sok régi szép emlékek
míg eszembe jut egy régi varázs álom
latom jönni okét sorban haloványon.

Csak emlék minden ,kedves s kegyetlen
szomorú szívemmel az álmok révedeznek
múlnak az évek de jönnek elémbe készen
s merengek mosollyal fekete méreggel. [W,B.]