Mindig van kiút--Vilhelem Margareta

Egy szó nyilallik felettem egyre
mi keserű s feltűnést érintene
bennem minden hideg képzelet ,
 lassan felöltözök hófehérbe.

Ugye mondtam könnyű az élet
szabadon lebeg a rongyos lét
megszűnt zavarok csendessége 
behálózza megrogyott szívemet.

Nem sajnálom az eltűnéseket
a nap sütni nem mindig köteles
bennem fészkel hiteles érdeme
várom az alkalmat , erre ébredtem ..

Szép lesz végre a halk befejezés 
nem ragyognak csillagok sötétben
sóhajunk száll a tavasz erejében
hangosabban mint bármilyen zene.

S ha felettünk borulna egyre-egyre ,
mégis van a napnak különös ereje
körbefog alamuszin mindent rendre
         poros hajnalon szél bátorítja életre . [W.B.]