Ösztönösen-----Vilhelem Margareta

Milyen sokszor
félig élve , félig halva
álmot kergetek magamban ,
gyakran
dörzsölöm szemem 
mikor senki nem 
látja,
tűnődök selyem párnámon 
kék házi ruhámban,
míg a valóság bennem
felderül
átölelve közönyöm.
De sokszor 
kergettek jótettek 
őszinték ,
mint elátkozott királynőnek
ajtót nyitottak 
apró szentek ,
s talán egyedül mentem
néha merészen
mélán ,illatos szellőktől
kergetve ,
völgyeken ,hegyeken
repültem
és inkább csaltam 
mint csaltak ,
vaskarmok hóbortosan 
el- el kaptak ,
s ma sem tudom akartam
vagy akartak . 
Most olyannak képzelem 
magam ,
mit akit fenyegetnek 
sokszor
és bizonyítják tények 
életem vétkeit ,
mit nem kívántam
de kaptam.
Ma csak kószálgatok
erre meg arra
hóbortosan 
és árulom mindenkinek
mit adtak,
keveset érnek nekem
de másoktól 
kaptam ,s viselem
hogy érezzem szeretetem
s olykor
a felhők fodraiból
merítek erőt ,
míg erős karmaimban
bugyborékol
egy szelíd hangú nevetés
ösztönösen szűkösen. [W.B.]