alma fa egy magában
száradt törzse alig látszik,
minden féreg rajta mászik .
Nagyon régi,teste odvas
nincsen alma ,ami tartsa
már a madár sem ül rajta
megkopott, az idő marja .
Ahogy tavasz közeledik,
apró fecskék mind ellepik,
mintha megváltozna kedve
sebeit is kikezelte.
Vén a fa ,de kedve régi,
visszatér bele az erő,
vajon fecske madár lenne,
ki a kedvét meg is lelte ?
Bármi legyen, én nem bánom,
csak lássam rajta a virágom,
mert az alma fa virágja ,
olyan, mint az én álmom.
Látom megjött már a kedve ,
a sebeit már elfeledte ,
dúsabb lett a fának lombja,
kivirult a tavasz rajta .
Kivirít még sok ép ága,
lombjánál több a virágja,
szellő lengi, méhe járja,
s csipog fecske az almára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése