O,azok a szép délutánok-Vilhelem Margareta

O, azok a bús délutánok,
mikor szívünk úgy sóvárog
mikor úgy tépődnek a gondok,
és üresen konganak emlékek,.

régi ,langyos szívunk serceg ,
életünk üresben ver és mereng
az őszben,mikor ónosan esik,
mikor egyedül a csöndben.

vágyódva nézzük a semmit,
mikor ázott lelkünk megborzad
és vacog ,könnyeinken olvad
a szomorú százszorszép harmat .

rád gondolok egyedül hűen,a
ragyogó holdnak kék fényében 
áldom a szép percet ,mi remeg
a halotti bágyadt sötét csendben.