Oly sietős volt az élet kettesben
úgy siettünk mindig a messzibe.
soha nem volt elég a sok óra,
soha nem gondoltam volna.
hogy ,ha annyira sietünk,
néha mi fontos elfelejtjük.
az apróságokat,mert mindig
a nagy dolgokra gondolva .
káprázattal vívjuk álmainkat ,
miközben kicsúszik a talaj.
elmaradt az apró öröm s a ma
pedig fontosak ,magasztosak.
most fáj ,hogy sietős voltomban
elfelejtettem ,hogy megmondjam .
úgy siettünk mindig a messzibe.
soha nem volt elég a sok óra,
soha nem gondoltam volna.
hogy ,ha annyira sietünk,
néha mi fontos elfelejtjük.
az apróságokat,mert mindig
a nagy dolgokra gondolva .
káprázattal vívjuk álmainkat ,
miközben kicsúszik a talaj.
elmaradt az apró öröm s a ma
pedig fontosak ,magasztosak.
most fáj ,hogy sietős voltomban
elfelejtettem ,hogy megmondjam .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése