2018. szeptember 28., péntek

Eltünö ifjúság----Vilhelem Margareta

Repül az idő,megcsap fut előttem 
én hajtom magam utána,serényen
kimerült testem félénk,erötlen,
néha fulladozik a sötét életem.

Ködös légben minden oszladozik
össze rezdül fölöttem az ég kapuja,
utolérni nehéz az ifjúság örömeit,
koszorúba fűzi a hajnalt.ábrándozva.

Ez a hihetetlen értelmesség,
ha vissza hozná balga ifjúságom
megóvhatná lelkem békéjét mi ég
szerelmen szállna örök bujaságom,

Talán másképp nyílnának virágok,
és megóvhatnám a hervadástól,
ha tengődve élnek, jajszó nélkül,
és nem fájna szivem lemondással

de az ember vágya mindig telhetetlen
mindent akarna azt mi nincsen,
hegyeket döntene virág kelyhekkel
és győzni bírna szenvedéllyel. [W.B.,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése