2018. szeptember 28., péntek

Kigyúlt az ösz--Vilhelem Margareta

Kigyúlt az ősz,lángolva, 
hideget lehelve arcunkra 
mézes illatok áradoznak
és sírnak a hervadt árnyak .

Az elmúlás sötét koncert 
sárga őszi zengő nyitány
az élet mar csak félig él 
avarban rötes, hűs virág .

Levelek az aszfaltra sírnak
barnás vért szét öntenek
szomjas sápadt fergetegek
hűs ,hajnali szelet kergetnek.

Sírjatok,,kedves őszi fények
bódítsátok a hűs szíveket
tépjétek vemhes színetek 
és jajduljatok a félig életnek.

Álmodozva járom az erdőt
feketébe öltöztem, gyászolok
siratom a zöld lombos nyarat
de úgy zeng az őszi alkony.

A ködben a hajók ringanak
keresve egymást sírva fütyülve
mint kísértetek zavartan lesik
a nyarat hajnal hasadásig. 

A nyár már elvérzett,be kár,
rebben a sok fekete madár ,
és rebben bennünk a sóhaj
az őszi lomb takaróval. [W.B.]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése