Mikor a sziv vénul-----W.B.]Vilhelem Margareta

Mikor a szív vénül,
azt hiszi megérte 
minden gyönyörét
kínját,keservét,
boldog áldását
az életnek .
.
A régi vas rögök
lassan visszatérnek,
hiába vagy tova 
az életnek múltján
mert a vágy az
marad.

Úgy megbékélsz 
a csönddel ,szád
mosollyal kél fel ,
hangod ,bár néma 
mind többet dalol,
mint régen.

Sorsod csendben
múlik,úgy békülsz a
semmivel,emlékeid
üresek ,a gondjaid 
bénák,de szíved
tele vággyal,mi 
visszahív.

Ne sajnáld a múltat
ne keresd az újat
visszafordulnak ők ,
magukkal hozzák,
az elmúlt hitetlent
az óriási csodát
 orokre.[W.B.]