Öszi merengés---Vilhelem Margareta

Balkonomra ráfekszik a Nap
beborítja arany fényekkel
őszi langy csapja arcomat
illanó futárok, mik kergetőznek.

Zajong az élet ,nincsen vég
új állomás érkezik pajkosan
körül mossa az őszi libbenés
karomat,mi őszi merengés.

Felhők futkosnak rémülten
zizeg már minden hűvösen
sárga ruhába öltözött lények
szeptember,csend és szerelem .

A mosoly is sárgul odvasan 
a hab függönyöm meg remeg
furcsa játékok futkosnak köröttem
szél lengeti ábrándozó testem.

És édesen fehér felhőkön táncolok, 
acélkék estét,s bíbor alkonyt
álmodok ,megrázom párnám
átélem az elmúlt hódító nyarat. [W.B.]