Fiaimnak-Vilhelem Margareta

Fiaim ne féljetek,
ha néha elbújik 
a Nap elöletek
nem marad minden 
szép örökre
és ha a terek 
szürkék lesznek,
feletettek már nem kék az ég
ha kiönt az ár ,
házatok vízzel telik
ne féljetek ,
lehet nem úgy ragyog az ég
mint régebb,
a felhő szürkébb
korona sem lesz fejeteken
mit én adtam nektek 
a kéket sötétnek nézitek
fénytelennek
szívetekben lassabban
kering a vér,
az élet mulandó
minden múló
gyarapszik a gond 
a fájdalom gyorsul
ha holt pontra juttok 
jussak eszetekbe.
Elszáll minden
ha megálltok egy percre
emlékezve
vissza térve az évekre
az együtt töltöttekre
és énrám gondoltok
ki titeket szült ,
szívében mindig 
ott lesztek zenés békével 
karjai mindig titeket ölel
és sugarat küld nektek
mitől megbékéltek ,
vigaszt,bátorságot meríthettek
egy csepp anyai szív emlékével. [W.B.]