Eltünödöm---Vilhelem Margareta

Eltünödök méla kedvvel,
úgy átsuhan az élet felettem,
utamat sepri keményen
oly közömbös szemekkel nézem,
ahogy vicsorítja fogait elémbe .

Úgy vonaglik hullámosan teste,
hol fent,hol lent van a szerencse ,
attól függ teste kinek mit cipelne,
oly jó hogy közömbös arccal nézem
ahogy tolongnak ,felém a rémek .

Úgy éltem rendjén módján csendben,
engem már nem biztat szerencse,
érzem nem vagyok hozzájuk kötve,
nem vártam többet mit reméltem,
éltemben gyakran elvesztödtem.

Ha most a hullámzó kegyetlen élet
szívemet megrendíti és félre billen ,
fogózkodnom kéne a szélcsendbe,
nekem már volt ,hogy a napba néztem,
és azóta látok oly komolyan,sötéten.W.B.