Békesség--Vilhelem Margareta

Szívembe béke ül és hallgat,
arcom ragyog arany sugárban..

Mosolyog az ajkam csendben
szavam csengve száll buszkén,

mert a Világ oly törékeny ,díszesen
tündököl, de lassan döccen.

Az apró kis aggodalmak nyílnak,
de megkövülnek s elhallgatnak ,

úgy gondolom kinyílt virágkelyhek
mik szorongnak,mint félelmek

Hallgatóvá válnak az öröm percek
durván vad öklök szorongnak felém.

Az örömök ,mik bennem élnek
csak könnyen ringó hervadt kegyek.

Éppen ma és nem tudom miért ,
rad gondoltam -áldott szeretet 

bar külön Világban boldogan élünk,
ünnep lesz az együttlétünk,

mert van valami ősi vérünk,
titok-tudó szerelmes testvérek ,

mik ugyanazt a varázst keresik
amelyikben mindketten elvesznek