A bú---------Vilhelem Margareta

Még lobban,idönként
vadul,zokogva,
büszke ifjúságom,
még hallom susogni
csobogva
víg táncom és dalom,
még látom elsétálni
ablakom előtt
a mosolygós nyarat,
kinyílt cseresznye fák
szélben hajladoznak,
nehéz súlyukkal 
csalfán csábítanak .
Még hallom a muzsikát
fülledt éjszakában
kavarogni fájdalmasan
és megmozdul bennem
bársonyosan
a csodás simogatás
és titkos ajtókban,
szemek villannak ,
míg tétován
bennem maradtak
a sok öröm pillanat.
Lehet e csöndben beszélnem
önmagammal,
ha kint még tombol a nyár
és villog a szem pár
ide bent.?
Gondolataim szerte szét hevernek
mert éreztem édes
és keserű szerelmet
a zűrzavaros életben ,
de lelkem velem tart
szerelmes térden ,
lehet e még zűrzavar
egymás után rendben
a rég és új egyben
élve egészen? [W.B.]