Az éji fényben-------Vilhelem Margareta

Ahogy a hold felkúszik az égre
sürü kékség borul a földre,
s az esti harangszó zenéjében
szállnak üzenetek a széllel
önfeledten.
Oly csábosak a langy zenében,
s apránként gyúlnak fények,
mig kis szikrákra töredeznek
a csillag szerelmek .
Könnyű álmok szárnyon repdesnek
imbolygó árnyak körülöttem ,
selymes kezek homlokomra 
tévednek,
s bánatos igézet átöleli testemet
az éji szürkeségben .
Kibomlott hajam leng a szélben,
miközben gyöngyökre bodorítja,
a szél ,érzelmem ,
s testemre ködös harmat cseppen
lemossa tűnődéseim
míg feltör bent rekedt bágyadt énekem ,
de értelmetlen ,
csak az árnyak simogatják megsebzett
lelkem önfeledten.[W.B.]