2018. szeptember 29., szombat

A jussom----Vilhelem Margareta

Már semmi sem enyém mit szerettem,
már koldusként alamizsnát kérek
megbántott testem kietlen lett,
minden eltűnt ,miből eredtem.

Folyékony létem megmerevedett
megfagyott a kövek formáján,
libbenő szelek fújnak mellettem,
s én fázok a hűvösségében .

Tudom,sorsom ami rám tapadt,
kiáztatta sűrű vérem
s gyengén csordogál ereimben,
s én állok az útnak nagy vesztőjében

Mert semmi sem enyém eladtam rég,
kongok üresen a hulló égen,
mert a teremtő ki anyává tett,
elhagyott a hiúság derengésében ,


Ígéretek földjén még terem a vágy
és dalolom bölcső dalom,
s a gyűlölet, mi keresi vétkemet,
megtépázza meglévő reményem,.

Fontosságomban,kemény vagyok,
kiállom a világ hét próbáját ,
viaskodok láthatatlan lénnyel ,
bár sebzetten ,de nem legyőzötten,

Mert jövőbe látó kereszt tüzekben,
fájlalom a múltnak árnyékát ,
érzelmem kemény asszonyi hatalom
mely tartja büszkén a jussát

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése