[ [Szeretettel dedikálom Vilhelem Erzsébetnek]A szász sasfészek--Vilhelem Margareta

Városom mint egy szuka
véresen szikrázik a foga,
bár most csend üli meg
és olyan mint egy álmos eb.

Régebb harcok temetője
harsonáknak bús keresztje,
tegezzen álltak a nyilak,
ágyúk zúgtak, háborúztak
Vízaknát szét habzsolták.

Ma már kékebb kék ég felett
és zöldnél zöldebb az alant,
álmosan nyújtózkodik koronája
százszor szépek szent virágja
Vízaknának látomása

amiben meghal a csoda ,
mert nem akármilyen,
benne tiszta szász vér tüzel,
örök ősök szemfedője ,
büszke holdnak szűz keresztje,

tüzesen de némán hallgat
az alkonyban búsan lankad ,
mert akkor is szólt a harang
akár az elborult ég alatt ,
akkor is születtek lények
kiknek ereiben a vér kéken
csörgedezett néma hitben

akár a mi őseinknek,
kik ma szent fészkeikben
álmodoznak kéket- lilát,
mert elhagyni szülő helyet
aki mindig veled megyen ,

nem átallom kételkedni ,
hogy megáll a tér és idő ,
nem hozza vissza soha
azt, mit álmodik a csoda .

örök emlék lesz ez nekem,
hogy megismerhetem a népem,
mert nekünk is van ős hazánk
a csodás öreg Vízaknánk. [W.B.]