Az élet küszöbén----Vilhelem Margareta

Micsoda elcsépelt emberségek
kik mellett suhannak árnyak,
micsoda összetört élmények
keserű világ végtelenségében.

Forrong a boldogság mellettünk,
csillagokból gyúlt merészségek,
irányítják megnémult elménk,
fől-föl csillannak tündéri képek

de suhannak velünk ,eltörpülnek ,
mert nem értékeljük a merészet,
egyre követelünk hihetetlenséget
arcunkon megjelennek barázdák

mire megértjük halhatatlanságunk.
Mert hiányzik elejtett bátorságunk,
elvesztettük minden értelmünk
a múló hajnalnak rejtett tövisében

és rettegünk makacs nevetéssel
mások későn virágzó szerelmén ,
micsoda elhagyott lelketlenség ,
mi láttatja az élet kéjes küszöbét

mert csobog a víz és fúj a szél
és nyugalom partján szenvedvén,
megdobbanhat gyáva szívünk
mosolyt csalva ártatlan hitünkön.[W.B.]