In memoriam--------Vilhelem Margareta[Ildikó emlékére]

Ki másokat gyöngéden bátorított
néma lett örökre
szavainak bársonyos maradéka,
még csengnek fülemben ,
de minden elhallgatott fájdalma
itt van a szívemben.
Jelenemben riadtan éberen kereslek,
nincs felelet,
vad szelek játéka kikerülhetetlen
és becsapnak örökre.
Még most is kínoz egy gondolat,
hogy nem láthattalak
utolsó fájdalmas sóhajtásodban
lehet hogy én is ott vagyok
szeretném képed megörökíteni
a szívem mélyében.
Hangod csodás csengését
őrzöm a fülemben .
Oly idétlen szürke lett nélküled
a napok melege
oly hiányosan lengeti reményem
nélküled a szél ereje .
Ki másokat biztatott , csöndben szenvedve 
ö maga ment el,
de megmaradt a barátságunk kincse
mit büszkén viselek.[W.B.]