Forró reményben lüktetve szállok alá és fől a fénybe és húznak vissza a szavak, mik búcsúzóban virágzanak, sok éj és sok nap derűjében ezüstös sötétre érkezem,de te olyan vagy mint egy idegen.
Orökös visszatérés létünk, ruhátlan testünk didereg , ereinkben megfagy a vérünk de a sors csak egyetlen hely , hol pihenni lehet szüntelen és nem fájnak soha a zsigerek, angyalok vagyunk, jönnek sikerek csak szavad legyen valós akkor minden varázslatos.
Szeretet nélkül nem időzhetek, megkereslek és megölellek, még távozóban megfogom kezed és szemeidben gyönyörködhetek, csak add vissza szavad a régit a szerelemnek a mindenségit, csak csókolnád szentségemet és add vissza a szerelmemet. [W.B.] |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése