Még száll sóhajunk a széllel,
még dobognak szívek zenével
még dagad a kebel hevesen
és össze bújunk estékben ,
a hideg kint marad az éjben.
Még álmodunk mélázó kedvvel
őrzünk boldogságot,mint rég,
még izzik tűzzel a hidegben
ifjúságban megbukott testünk ,
de bent csillapodik a lüktetés.
De néha fáj az örökös nyár
bántanak az elnémult szavak
fáradt ifjú merengésben,szállnak
az élet boldogság tövén álmok
és rohanunk tüzesen utánuk.
Mert öreg a föld ,sokat tud,
és kísérletezik veled fáradtan,
gyújtogatja lámpáit az éjben,
a nappalok kurtábbá válnak.
és te csak a hajnalt látod.
Hiába sietünk hogy elkapjuk
csak lebegteti a fák alatti fényt ,
s a korán vénülő fojtó illatokban
elvesztődik minden remény,mert
hiába minden,megáll a szekér.[W.B]
még dobognak szívek zenével
még dagad a kebel hevesen
és össze bújunk estékben ,
a hideg kint marad az éjben.
Még álmodunk mélázó kedvvel
őrzünk boldogságot,mint rég,
még izzik tűzzel a hidegben
ifjúságban megbukott testünk ,
de bent csillapodik a lüktetés.
De néha fáj az örökös nyár
bántanak az elnémult szavak
fáradt ifjú merengésben,szállnak
az élet boldogság tövén álmok
és rohanunk tüzesen utánuk.
Mert öreg a föld ,sokat tud,
és kísérletezik veled fáradtan,
gyújtogatja lámpáit az éjben,
a nappalok kurtábbá válnak.
és te csak a hajnalt látod.
Hiába sietünk hogy elkapjuk
csak lebegteti a fák alatti fényt ,
s a korán vénülő fojtó illatokban
elvesztődik minden remény,mert
hiába minden,megáll a szekér.[W.B]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése