A legyözött-Vilhelem Margareta

Hadakozni szeretek Világgal,kimérten
szélviharként állok esőnek meztelen ,
jeges termésnek töredékén,tevékenyen
megállítanám e ronda Időt engedékenyen.

Fáradt arcomat tenyeredbe tenném ,
bár győzhetetlen vagyok legyőzötten
mert megbűvölten az elvarázsolt égen,
a dús fellegek enyémek az éjben .

Mert bölcs isteneknek szülötte vagyok
megengedett hogy sorsomat én íróm ,
vad orkánoknak szerelmetes keblén,
ápolgatnám fájdalmam megelégedvén.

A haragjaim dúsan szaporán terhelnek,
bár harcommal élni bármikor merészelek,
ostorral kivívnám a tenger vad haragját
hullámaival fedném be arcom aggodalmát.


Nem unalmas éltem, de harc lesz vesztem,
mert az élet mindig buzgón felülkerekedik
az ostora keményebb, több ,s beteljesedik ,
mit tervezett és vitatkozik halkan velem.

És így én leszek a legyőzött a semmiben ,
testem megtelik csúf sebekkel sebtiben,
mártirságom odahagyom holtamig veszni,
de kínomban minduntalan fogok kiáltani.