Muló percek-----Vilhelem Margareta

Kétségek közôtt vajúdva,
ujjaink mögé elbújva
konganak a szavak
végletek között meghalva,
szótalan hallgatjuk
a háromszög csúcsán.

Mesék ,regék,töredékek
riadnak a csend világban,
kopott árnyékok ,suhannak
időn, s téren túli világba lépnek
míg hallgatoznak törött csendben ,
de szemünkbe néznek.

Mert a csillag hullásban
múlnak éveink halhatatlan,
vérzö ágakon lobognak,
tétova percek sunyin érintenek
halkan közelegnek
és mélán fognak kezeket.

Mégis vérét veszik mindig
az egyetlen igazságnak-
a ronggyá szakadt időnek,
kik a lomb fátylak diadalán 
kék hold fénnyel üzenik
a jövendő végzetet.

Alkony, este, csend,magány,
az idő már tépett vakolat
az óra- vándorok szállnak
ezüstös kéknek alkonyán
csak szívedben motoszkál 
a tik-tak hajnalán,terhed. [W.B.]