Évszakok---- Vilhelem Margareta

Burjánzanak füvek az ősz kertjében,
aszalódnak bimbók ringó ágakon,
csillagok nyílnak s tűzet okádnak,
fontoskodik minden a hold vizében

Magas juhar fák karcsú karjaikkal,
eget simogatnak bársony lehelettel
s boldogság fut rajtuk halk remegéssel
miközben ágaik összeölelkeznek.

Szivárvány íve lassan, kéjesen nehezül
azúrkék égnek vágyakozó tükör testére,
körülöttük oktalan néma boldogság ,
miközben az ősz tündére mosolyog buján.

Ősi céllal egymást kergetve évszakok,
sziszegnek egymásra hattyúdalokat ,
s imák, s csókok zizzennek a dolgokra
mert szívükben egymáshoz vonzódnak.

Szilárd a világ a színek neheze alatt,
de mindegyikben egy szív dobog,
a formák világának örök rendje kong,
keresve a kimért helyüket ezalatt.[W.B.]