Várakozás----Vilhelem Margareta

Bomlik az estnek bíboros alkonya,
sötét árnyak suhannak nyomodba.

Vágyódva lesed a kigyúlt csillagokat,
pihésen széjjel terítik gondolataidat.

Pihenni szállnak madarak fészkükbe ,
te is megpihennél szerelmed ölében.

Kis árvácska örömöd szüzesen őrized,
de csak gyötri magát búsan a kedved.

Úgy rezeg a sóhajod, mi lelkednek titka,,
mint a síró szél, mi gallyat himbálgatna.

És várod szerelmed epedve kábán ,
de hasztalan, némán állsz sötét éjszakán.

Sürü homályban nem látszik könnyed,
s mi lecsorog beissza édes üdvösséged.

Nehezen jön szemedre az álmod dala 
bársonyos éjeknek tündérét várja .

És hajnalban ugyanott állsz, színes díszben
az út elágazódásának ismert szerelmében.

Szemedben csillog vágyadnak szőkesége ,
de megtartod csillagod, áldva-kérve.[W.B.]