Én még hittem-----Vilhelem Margareta

Én még hiszek 
a fénylő csodákban,
hogy testem és lelkem
örök ütemre lép majd
hogy kihal néha a múlt átka
irgalmatlanul,
hogy csillag szikrák között
majd hegedű sír fájdalmakat ,
s ostromolja a sötét éjszakát
míg fülemben hallom a muzsikát.

Én még hallom
a vigasztalant,
az égen játszó dallamokat ,
mik vergődnek dicsőséget
örök szem rebbenéssel
a titkot,mi átfut az árva testeken
betapasztva fájó szíveket.

Ma már csak béke,
könnyű tiszta csend szívemben,
hangom nem vált zene ritmust,
mosolyom mélán száll 
a kristály ég felett ,
de belül egy hang nem hagy 
nyugodni 
a sok csend miatt.

Mert befelé nőttek a panaszok.
szorongó mámorban,
aggodalmak fokán,de
most sem értem a tettek lényegét ,
bár szavaimmal szétszórtam a csendet ,
de nem éreztem lelkem szégyenét,
s a virágport hintő titkos
láthatatlan kezet. [W.B.]