A labirintus------Vilhelem Margareta

Mily sok vonzások rekednek,
tompulnak eltört elménkben
mennyi kin és gyötrelem,
között evickélünk szüntelen ,
mily későn értjük meg egymást
mennyi szégyen érinti szívünk,
mily későn térünk észhez 
a sors lelki lemondása előtt .
Mennyi megalázást hordozunk
mennyi csöndet elbírunk
mert elég egy arc szenvedése,
hogy kitáruljon előttünk a lét
mert testünk is vérzik
és ölelésbe fonódnak kezeink
tárt karokkal összeölelkezünk.
A szenvedés egy nyílt szárnyú 
lelkes üzenet
az ember szívek mindenségén
mag terem az avarban is
epekedésben,szenvedésekben
mert a Világ egy örült tekervény
az élet nagy nyílt labirintusában,
mind közelebb ,s közelebb repülünk
és megteszünk mindent,
hogy egymásba ölelkezzünk
eltűnik szégyenünk.
De mindig megtérünk
és vissza érünk oda ,
ahol először kezdtük,
az élet nagy kavargásába,
örök szenvedésre átkozva vagyunk,
az élet zengő viharába. [W.B.]