Keringek az idöben-----Vilhelem Margareta

Néha kizökkenek az időmből
és nem hederítek semmire,
csak jövök-megyek 
és dúdolok halkan éneket
egymagammal beszélek,
vagy szótlan merengésbe esek
minden percemben .
Néha elfog a boldogság
bomlok lágyan ,szelíden
hallgatom a tücskök énekét ,
s a csillagok beszédét
ifjú derűvel
és testem hibátlan gyökeréből
kiújul a szőke virág .
Mert nem múlik semmi sem
a hosszú távú örvényben
csak menetel,
monotonul ugyanaz dobog
és futva lohol
új utakra velem szekerem.
Mert emberi fészkemben
az órát is percnek nézem
és csirátlan sötétségben
minden titkokkal telt
s bármerre nézek ,csak tövisek
karolnak át merészen 
és bolyongok az időben keverten
hittel és reménnyel
a sehova vivő ösvényen.[W.B.]