Hogyan---Vilhelem Margareta

Hogyan enyhíthetem
párás sóhajom ,
ha szavamon átcseng
gyönge mosolyod ,
mi hidegen hull
a macskaköves úton.
Merengve ,csendben
belül bús ária zeng
az érzelmem lángja
már csak piheg 
az áhítat megejt.
Körül vibrálnak
illatozva lombok,
halk sóhajtásom,
csak nekik súgom.
a félsz-,hogy nincs ,
már eltűnt a sötétben
és bűbájos emlék
könnyeket csal
lesütött szememre ,
kételyt szül naivul
nyilallva szívemen.
Hogyan keressem
eltűnt ihletem ,
ha csalfa mámorként
átfut testemen
megdöbbent életem 
jajgat és vajúdik ,
vonaglik sötéten
álmomnak kék szeme.
minek üde melegét
újra érzem.s
úgy vágyom szüntelen,
sóváran szemtelen,
a sok hőt a szemedben
mosolyod ,mi kegyetlen. [W.B.]