Néha -----------Vilhelem Margareta

Néha zavaros,ködös éjben
hirtelen feleszmél az ember,
s míg álmosan törli könnyeit,
gyáván kémleli döbbenetét .

érzi nem volt hiába semmi,
bár reccsen alatta a föld, 
s meginog az elborult elme,
átkozza a hitét és szerelmét .

Oly játékosan indult minden
alázkodtam szított türelemben,
görcsösen fogtam az elért időt ,
villogtam zölden,szeretetben,.

szeretve voltam minden időkben
csillag hullást néztem éjjelekben,
nem vezekeltem,múltam elfeledtem ,
most nézhetem magam kimérten.

Ma már csak sóhajtva riadok
idegenek hangjától borzadok,
titkokat magamban hordozók,
szívemben minden megfagyott,.

ereimben vérem jéggé alvadott
hirtelen eszmélek,a Világ elhagyott
maradtam én,s a bolond bánatom
de szívemben nyílnak hajnalok. [W.B.]