Könyörtelenség-------Vilhelem Margareta

Lehet- e boldog lenni örök harcban
nem látni a vészt ,a végtelen határt
 kigyúlt arccal ropni vad táncot
miközben a zongora dala leállt.

Lehet- e nyugodni lombos fák alatt,
miközben a nap rotyog reánk ,
tudnánk- e szeretni hűvös ragyogásban
miközben a sugaraktól a bőrünk is fáj.

Percenként jobban csitulnak vágyaink
a megszelídült csillagok alatt,
s az áttetsző foszladozó ködben matatunk 
keresve a kimúlt, remegő lángokat.

Megszegni kéne a téboly esküt
feltörő parázsló tüzek kioltására ,
fogózkodni a gyenge napsugárban
tagjaink béna feloldására .

Hallgatjuk a csendnek morgását
és kérdőre vonjuk szűk magunkat ,
lilás árnyalatban szól a zongora,
s ütemben táncolunk szakadatlan .[W.B.]