Akkor is----Vilhelem Margareta

Már nem fáj úgy ,hogy 
semmivé vált a vágy
hogy lassabban ver szívem,
hogy a fiatalság már csak árny 
és por lett arany kedvem.
Mert vesztettem csatát sajgót
és az ég felettem néha borult.
Oly hamvas lett előttem az út,
de szájam körül halk mosoly,
mi dacolva szaggatja 
az ősi megbukott időt,
lázadnak az évek bizseregve
és titkolják sóhajunkat a szelek, 
míg dagad keblűnk
az éjnek peremén
és csókolózunk még szenten
izzó merengésben
örök kísérlet a természetben,
próbára teszi türelmünk
és feljajdul bennünk a vér
kigyúlnak új tavaszok
és akkor ,
hirtelen kinyitod szemed
látod minden rendben,
mert édes ez az élet ,
még akkor is ha messziről zenélnek.
csodás muzsikát szívedben. [W.B.].