Téli kép--Vilhelem Margareta

Ezüstös kék lett a Világ,
köd kúszik a Hold peremén,
mintha megállt volna szendén
és búsulna a sors kedvén
jégbe öntött idő valóság.

Uralkodik a tél vaktában,
vastagon hullajtja rojtjait,
fehéren rázza rongyait ,
útjuk a semmiségbe hullnak,
a tél győztes a hatalomban

Napfény nem kap már teret,
hiába keresi ,kutatja lényét,
bár sugarán sok galamb telelt,
ö nem hajol meg a tél előtt, 
és fennkölten zúgja zenéjét.

Fekete jegenye fák között,
bársonyosan feltör egy sugár,
és a néma csillagok között
dereng a hajnal a Hold fölött
egymásnak titkot üzennek talán..

Oly mozdulatlan e csodás csönd,
a lehullt levelek zsugorodnak,
avarban szárazon bújócskáznak,
talán a nyárról álmodoznak,