Nyári szerelem---Vilhelem Margareta

Itt állok nyárnak közepén
szívem halkan morajlik
és vad bomlása vér ereimnek
ezer formában rám tekeredik.

Elsuhognak sötét bomlások
tekervényednek sárga hajnalt
s fényt, mely tündöklik kéken
fellélegzik ,hogy égbe elérhet.

O ,de csábos a nyári levegő
kinyílnak szeszélyek örvénye
s mámorban zengik a halandó
megrázó vad gyönyörűséget.

És minden úgy leng,perceket
mennydörgésnek laza csöndjében 
fátyolosan villámok cikáznak 
megállnak vágyak merengésében.

Bolyongok láthatatlan ösvényen
tenyeremben tartom a napsugarat
zöld szememnek sárga tükrében
megcsillan vágyamnak emléke.

Mert minden enyém volt,a nyárban
féltettem türelmem keménységét
ma már csak lengek a fénnyel árván
és csodálkozok az aromák bőségén. {W.B.}