Menthetetlen évek--------Vilhelem Margareta

És úgy zendülnek sötét pusztító
keservek
szurkos föld mélyéből örvénylő
remegések
s ösztönösen, vágyamon túl
érzem csókjait szájamon,
s érzem vissza kéne térnem,
éveink fölött felgyülemlő
emlékezetbe ,
de gyűlölet nélkül örökre
egy választott időben.
De lehet e felejteni a történteket
a keserű kényszert,
a férfit ,ki templomi csöndben
ballag szél és esőben,
örökké értelmetlenül
vissza nem nézve.
Mert minden félbemaradt 
a megsimogatott kezek
ott lebegnek a légben,
mézédes csókok remegnek,
mert minden fut esztelen
és elvesztödik a ködben .
Mert mit adhat az ,ki elhagyott
és semmi nem a tiéd,
a csók mi fürkészően kong,
s vágyad csöndben bolyong
csak szellő kopogtat szíveden,
de az is oly idegen,
a semmit érő emlékedben .
Így csak csüggedek,
mert csak álom a lehetetlen,
és harmatos zöld szememben
ragyog a napsugár fényben ,
nem szabad emlékeznem,
hogy tisztán láthassak
majd a jövőben ,
bár a napok vonulnak szüntelen,
de megölni nem tudják szerelmem
sohasem.[W.B.]