A tévedés-----Vilhelem Margareta

Azt hittem te vagy ifjúságom,
nagy kerek fényes buboréka ,
csillogtál,mint napnak aranya
virult arcod a vörös hajnalban.

Mint langyos eső ,arcod mostam,
hajadra gyöngy harmatot szórtam,
megérintettem puha szájad,
remegtél ,de engem nem éreztél.

Csak kesöbb értettem ,elnémultam,
mert valami hiányzott ,s riadtan
mellemhez kaptam nyugtalan,
megloptál ;gondoltam oktalan.

Mert láng gyúlt ki fakó arcodon 
pilládról könny folyt sorsomon, 
egy percig tartott a boldogságom
érzésem halkult a repedt hajnalon. {W.B.}