Barátomnak ----Vilhelem Margareta

Soha nem tudom mit gondolsz
hallgatsz rólam szüntelen,
fátyollal bevontál engem
tudom, tudom engedelmesen ? 

Nem tudom mit érek néked
csak hallgatom vad beszéded
keserűséggel átszőtt hínár
indái között vétkek fekszenek.

Tudom vágyódsz a létemre
örökös testem már ismered
szemed hunyorít redősen
a harmattól enyhén nedves.

Bánattal megtelt szívemben
vad harcok dúlnak örökösen 
csalódottan harcolok tüzetesen
a megmaradt kevéske erőmmel.

Nem szégyen elsírni magad
fejem úgyis kebleden marad 
nem kell titkolnod fájdalmad ,
szelíd szívem megérzi a bajt.

Így állok tétlenül melletted tétován
átragad rám is a mámoros bódulat
lelkemet megölik a gyilkos sugarak 
szabadulni tőled nem tudok.[W.B.]