Fenyvesek---Vilhelem Margareta

Bozontos fák ,rétek mellett,
hol örök hangok remegnek,
bujdosnak szellők lombok közt,
búgnak hangok a fák fölött
oly mesés ,csengés-bongás.

Madár is csak füttyent mélán ,
míg a fenyves ködös párában
tüzet lobogtat aromás zenében,
széthullajtva a pernyét messzire.
sóhajtva az aromák szárnyán.

A levelek is csendben zenélnek,
a koronák boltozatáról zúgnak
harangok,bús dalt neszben
harangoznak, örök szellőkben
fodrosra szépítik magukat .

Mert oly szép az erdő zöldben,
a virágos nyári éjben,csillognak
a hold gyerekek és nevetnek 
fűben ,fában a virág szerelmek,
mosolyognak csillag foszlányon.

S madarak a pihés fészkükben
bársony szárnnyal simogatják
apró kicsiny fiókájuk pihegve,
csoda mesét füttyentenek az éjben.
és a holnap csodás napkeltére.

Köd jelenik meg bérceken,
és az éji felhők között sír a rét, 
halványul a holdnak fénye ,
míg a hajnalnak napos csókja 
felébreszti a tüneményes életét .

Fák és rétek ébredeznek ,
míg csermelyek vígan keringnek
illattól szállnak virág kelyhek ,
mik megannyi titkot rejtenek,s
a hajnali arany sugár fények ,
mik át szűrödnek fák réseken
boldogítják a hamvas fenyőket.[W.B.]