Emlékszel-e még---Vilhelem Margareta

Emlékszel- e a nyári délutánra
forróságtól pihegett lelkünk
hessegettük szerelmünk lángját
mely égetni akart hevületünk.

Esengtünk kedvel ,mókásan 
átkaroltuk a vén diófa árnyékát 
a szőlők már gurulni akartak
mi kóstolgattuk savanyúságuk .

Kémleltük az utcának hosszát
néptelen volt ,sutott az aszfalt 
kacagtunk buta mohósággal
és remegett halkan a hangunk.

És ha ringani akart az alkony
ragyogtak felénk kacsintva
a nagy bíboros virágkelyhek 
aromát ontottak csókjainkba .

Még látjuk a kövér Ámort
óvakodva gurul álmainkban
okosan törvényt megszegve
bírtunk szerelmet mámorral.

De értelmünk gonosz művészete
összezavarta az adást és vevést 
mint a kalmár bogozta szálaink
nem volt mentség ,csak veszély .