Óda a Naphoz---Vilhelem Margareta

Hajnalban a Nap vörösbe borul
este pirosas gőggel alkonyul
végig szántja az egész égboltot
a fellegekben hódolata gyúl.

Ha feldördül a vihar búsong
mérgesen még fennköltebb
táncos fergeteggel kering,
szórja tüzét , pernye ragyog.

Fáradtan a vad fergetegtől,
arany lángja fenségesen ég
vihar után felém ragyog 
szebbé válik oly sok dolog .

Mint egy drága arany serleg 
sárga porral teli kehely,
kábán csordul, habzó kéj
megrégszem, ha beszívom.

Kétesen világit a fák között 
sárga utat maga előtt taszít,
teste vonaglik és hosszan terül
aztán majd lassan elborul.

Érzed majd órákon keresztül
ahogy engesztelődik némán
a fák fölött nagy lombú fákon 
majd lomha súllyal elvonul.[W.B.