Azt hittem----Vilhelem Margareta

Mit tegyek,ha föld futó lettem,
izgatott, vérrel dús szülemény ,
karjaimban feszülnek idomok,
orkánként feszítik az erőmet .

Magányomnak sorstalan útján 
szellő repdes végtelenbe 
mintha szűz álomból ébredezne
repülő madár szárny szegetten .

Felhőkként közelitek feléd,
mint angyalok, puha pihéken,
tudom ,hogy nem vagy velem,
de szárnyaimat kiterítettem.

Mert egyre beléd ütköztem ,
hol közelebb,hol távolabb,
reám könyököltél szívtelen,
most fojtogat a léha érzelmed .

Nem végsőkig vívódó szerelem,
igazi örjöngö álom lettem,
érzem már a bájital hatását
mit tudom megitattál velem .

Mit tegyek, ha nem vagyok semmi,
fényben ,fákban, egy sötétség ,
elkábított fejjel nem is értem ,
mely bölcs sodrás hajított feléd.

Azt gondoltam életem,vagy
a Világ csodájának vakító fénye,
de csak ábrándos kedvem csöppje ,
de nekem az is sokat érne.[W.B.]