A sors tévedése---Vilhelem Margareta

Nyugalommal tiszta szemmel,
nézzük Világnak mulandóságát,
betartunk örök megirt törvényt,
és siratjuk az élet nyomorúságát.

Boldog az kinek a bölcs szerencse 
megérintette álomtól kihűlt testét ,
de aki a vándorútra tért örökösen,,
elvesztette megszentelt kincsét.

És a porból lett örökkévalóság
uralkodott testén, lelkén nevetve ,
várva a semmiség véletlenjét,
és kinyújtva kezét, kér szerencsét.

De akadnak olyan pillanatok
érezzük érdemes volt élnünk
lehet csak káprázatos gondok,
de maradtak bársonyos foltok.

Bár igyekszünk elfelejteni mi illant ,
nem kaptunk annyit ,mit adtunk ,
de hiába keressük a futó éveket ,
tévedésből nem volt szerencsénk.[W.B.]